Vitéz János Kar
2500 Esztergom, Majer István u. 1-3.
Telefon: (36-33) 413699, Fax: (36-33) 413493
Dékán:
Ft.Dr.Fodor György
Tanulmányi Osztály:
(36-33) 413699/128
Könyvtár:
(36 33) 413699/111
E-mail:
Web:
Vitéz János Kar
Esztergomban, a hasonló nevű megye székhelyén, az ország egykori fővárosában Kopácsy József prímás gondnokságának eredményeként 1842. november 3-án nyílt meg a Mesterképző - Szenttamás mezővárosában. (A város a 19. század végéig négy összeépült, külön közigazgatási hatóságú részből állt: a szabad királyi város, Szenttamás, Szentgyörgymező és az Érsek-Víziváros). A mesterképző célja a tanítók képzése, amint Majer István - az intézet alapító, vezető tanára - írta 1844-ben: "jó népnevelőket készíttetni és a Nemzeti nevelésnek üdvös irányt adni". Az országos hírű sikeres pedagógiai szakíró és pap mellett két tanár nevelte és oktatta a növendékeket, Rendek József és Éliás Márton. A képzési idő 1842--1848 között egy-, majd kétéves volt, igen szerteágazó stúdiumokkal: erkölcs- és vallástan, nevelés- és tanítástan, magyar nyelv és irodalom, számtan, természetismeret, földrajz, történelem, gazdaságtan, ének-zene, orgonálás, egyházi szertartástan, rajz, mértan. Mindezeket iskolalátogatás és gyakorlat egészítette ki. A végzősök tanítói és jegyzői hivatalt tölthettek be, oklevelük a kisiskolások nevelésére és oktatására képesített. Az 1848--49-es forradalom és szabadságharc leverése után több évig kényszerszünet következett. Scitovszky János prímás tevékenységének köszönhetően 1856-ban indult meg újra a képzés. A képző elhelyezése alapításától fogva gondot okozott a fenntartónak. Az épületek, amelyekben működött, csak részben feleltek meg az igényeknek és az elvárásoknak. Vaszary Kolos ezért a 19. század utolsó évtizedében elkészíttette az új épület tervezetét, de csak bővítésre került sor. Az újabb elképzeléseket az I. világháború hiúsította meg, bár Csernoch János hercegprímás e célra 700.000 koronát helyezett letétbe. 1923-ban a képzési időt miniszteri rendelet 5 évre emelte. A megnövekedett feladatok, s a tanulói létszám emelkedése elodázhatatlanná tette a végleges elhelyezést. A megfelelő előkészületek után Serédi Jusztinián hercegprímás 1927-ben hagyta jóvá a terveket, majd 1929. november 8-án szentelte fel a ma is álló - új, a korabeli igényeknek teljes mértékben megfelelő - épületet. Ezt 1939-ben új szárnnyal bővítették. (A növendékek elszállásolása ezt követően az internátusban történt.) Az emeleti erkélyt három prímás címere ékesíti latin jelmondatokkal: Kopácsy Józsefé (Institutum fundavit - Az intézetet alapította), Serédi Jusztiniáné (Has aedes extruxit - Az épületet emeltette), Csernoch Jánosé (Opus moliendum curavit - Az építkezés előfeltételeit biztosította). A képzősök a tanulmányi munka mellett rendszeresen vettek részt országjáró túrákon, tagjai voltak az 1923-ban megalakult 260. sz. Pázmány cserkészcsapatnak, az ifjúsági ének- és zenekarnak, vagy a 6 majd 8 szakosztállyal működő Eötvös Sportkörnek (1925). A II. világháború megpróbáltatásaitól eltekintve a képzés 1948-ig változatlan volt. 1948-ban a XXXIII. törvény következményeként Esztergomban államosították (összevonták) az érseki tanító- és tanítónőképzőt, amely Állami Tanító- és Tanítónőképző néven működött tovább. (1956-ban a felettes minisztérium engedélyezte a Balassa Bálint név felvételét.) A képzési idő 4 évessé vált, érettségivel zárult, majd 1 év tanítási gyakorlat után képesítő vizsgát tehettek a jelöltek. A szocialista nevelést szolgáló intézményben megszűnt a hittan és a nyugati nyelvek tanítása, helyüket az orosz nyelv és marxista világnézeti tantárgyak foglalták el. A tantárgyak egy része az általános műveltség gyarapítását, másik része a pályára való felkészítést szolgálta. Az Elnöki Tanács 1958. évi 26. sz. törvényerejű rendelete alapján a képzőt 3 éves képzési idővel felsőfokú intézetté szervezték át; 1974-ben megjelent az Elnöki Tanács 13. sz. törvényerejű rendelete, amely a tanítóképzőket főiskolákká alakította át. A központilag kiadott tantervek az előírt tantárgyak és ismeretanyag mellett lehetőséget adtak (1964-től) fakultatív nyelvtanulásra (német, angol, francia, szlovák), majd 1970-től speciálkollégiumok szervezésére. Az 1972/73-as tanévtől itt képezték az ország szlovák nemzetiségi iskoláinak tanítóit. A felsőfokúvá válás után a képzést államvizsga zárta le, amely keretében 1964-től a hallgatók megvédték záródolgozataikat. A gyakorlati képzés fő színtere a továbbra is az épületben működő gyakorlóiskola lett (elhelyezésére - az új épületben - 1978-ban került sor). Az épületet folyamatosan korszerűsítették, s a képzés érdekében az 50-es években megritkult könyvtári állományt, valamint a felszerelést fokozatosan bővítették. 1965-től megindult a tudományos diákköri munka, a hallgatók tagjai lehettek a Solva Ifjúsági Klubnak, a Haladás Sport Klubnak - az oktatók publikálhattak a főiskola belső, évente megjelenő tudományos kiadványában. A tanítójelöltek létszámának növekedése (a levelező képzés) maga után vonta az oktatói kar bővülését, egyre szorosabb kapcsolatát a tanszékekkel. Az első főiskolai tanterv lehetővé tette a szakkollégiumok szervezését (pedagógia, ének-zene, nemzetiségi pedagógus, testnevelés, népművelő, könyvtár), amelyekből kezdetben kettőt, majd egyet választhattak. 1976-tól a főiskolán elkezdődött a gyakorlati képzést segítő zártláncú televíziós hálózat és stúdió (ZTV) kiépítése. 1978-ban megépült a Prímás-szigeten az új, 16 tantermes gyakorló iskola, így a főépületben tantermek szabadultak fel. Ezzel javultak az oktatás körülményei mind a főiskolán, mind a gyakorlóban. 1986-tól a főiskolák központi Irányelvek alapján saját tantervet készíthettek - tanácsülésük jóváhagyása alapján. 1987-ben, az országban elsőként, megindult a 4 éves tanító-művelődésszervező szakos képzés, amely azon túl, hogy már akkor megteremtette a 4 éves tanítóképzést, főiskolai szintre emelte a művelődésszervező szakos képzést. 1989-ben - Kaposi Endre főigazgató kezdeményezésére - a főiskola felvette Vitéz János esztergomi érsek nevét. 1990-ben elkészült a 250 férőhelyes kollégium - a főépület tőszomszédságában. Ezen beruházással párhuzamosan a főépületben jelentősen kibővült a könyvtár területe, új tornacsarnok épült, a díszterem méltó külsőt kapott s újjáépült a kápolna. Az 1991. évi XXXII. törvény következményeként 1993-ban rendezték a tulajdon-viszonyokat. A művelődési és közoktatási miniszter és dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek megállapodása értemében a Vitéz János Tanítóképző Főiskola jogutódjaként 1993. július 1-jén létjött a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola (VJRKTF). A VJRKTF a fentartó dr Erdő Péter bíboros prímás érsek jóváhagyásával 2006-ban integrációs tárgyalásokat kezdett a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel (PPKE). Az integrációs folyamat eredményeként 2008. január 1-től a főiskola beolvadt a PPKE-be és mint a PPKE Vitéz János Kara (PPKE VJK) folytatja tovább működését, kihasználva az egyetem oktatási, tudományos és egyéb infrastrukturális lehetőségeit.
